Mi az a Rotomolding

Rotációs öntés(BrEöntvény). Ezután lassan forgatják (általában két merőleges tengely körül), aminek következtében a meglágyult anyag szétoszlik és hozzátapad a forma falához. Annak érdekében, hogy az egész alkatrészen egyenletes legyen a vastagság, a forma folyamatosan forog a melegítési fázisban, és elkerüli a megereszkedést vagy deformációt a hűtési fázisban is. Az eljárást az 1940-es években alkalmazták műanyagokra, de a kezdeti években kevéssé alkalmazták, mivel lassú folyamat volt, amely csak kis számú műanyagra korlátozódott. Az elmúlt két évtizedben a folyamatirányítás fejlesztése és a műanyagporok fejlesztése a felhasználás jelentős növekedését eredményezte.

Összehasonlításképpen a rotációs öntés (más néven rotacasting) önkeményedő gyantákat használ fűtetlen öntőformában, de a rotációs öntéssel közös lassú forgási sebességgel rendelkezik. A spinöntést egyikkel sem szabad összetéveszteni, önkötő gyanták vagy fehér fém felhasználásával egy nagy sebességű centrifugális öntőgépben.  

Történelem

1855-ben a brit R. Peters dokumentálta a biaxiális forgatás és a hő első alkalmazását. Ezt a forgóformázási eljárást fém tüzérségi lövedékek és más üreges edények létrehozására használták. A rotációs fröccsöntés alkalmazásának fő célja a falvastagság és -sűrűség egységességének megteremtése volt. 1905-ben az Egyesült Államokban FA Voelke ezt a módszert használta viasztárgyak üregesítésére. Ez vezetett 1910-ben a GS Baker és a GW Perks üreges csokoládétojások előállításához. A rotációs fröccsöntés tovább fejlődött, és RJ Powell ezt az eljárást alkalmazta a párizsi vakolat formázására az 1920-as években. Ezek a korai, különböző anyagokat használó módszerek irányították a rotációs fröccsöntés mai műanyagok használatának fejlődését.

A műanyagokat az 1950-es évek elején vezették be a rotációs öntési folyamatba. Az egyik első alkalmazás a babafejek gyártása volt. A gépezet egy E Blue dobozos sütőgépből készült, amelyet a General Motors hátsó tengelye ihletett, külső villanymotor hajtott, és padlóra szerelt gázégőkkel fűtött. A forma elektroformált nikkel-rézből készült, a műanyag pedig folyékony PVC-plasztiszol volt. A hűtési módszer abból állt, hogy a formát hideg vízbe helyezték. Ez a forgóformázási folyamat más műanyag játékok létrehozásához vezetett. Az eljárás iránti kereslet és népszerűség növekedésével más termékek, például útkúpok, tengeri bóják és autós kartámaszok készítésére is használták. Ez a népszerűség nagyobb gépek kifejlesztéséhez vezetett. Egy új fűtési rendszert is létrehoztak, amely az eredeti közvetlen gázsugarakról a jelenlegi közvetett nagysebességű levegőrendszerre vált. Európában az 1960-as években fejlesztették ki az Engel-eljárást. Ez lehetővé tette nagy üreges tartályok létrehozását kis sűrűségű polietilénből. A hűtési módszer abból állt, hogy lekapcsolták az égőket, és hagyták, hogy a műanyag megkeményedjen, miközben továbbra is ringatott a formában.^[2]

1976-ban Chicagóban megalakult az Association of Rotational Moulders (ARM) világméretű kereskedelmi szövetségként. Ennek az egyesületnek a fő célja a rotációs fröccsöntési technológia és folyamat ismertségének növelése.

Az 1980-as években új műanyagokat, például polikarbonátot, poliésztert és nylont vezettek be a rotációs fröccsöntéshez. Ez a folyamat új felhasználási területéhez vezetett, például üzemanyagtartályok és ipari díszlécek létrehozásához. Az 1980-as évek vége óta a Belfasti Queen's University-n végzett kutatások a hűtési folyamatok pontosabb monitorozásának és szabályozásának kifejlesztéséhez vezettek a „Rotolog rendszer” fejlesztése alapján.

Berendezések és szerszámok

A forgóformázó gépek széles méretválasztékban készülnek. Általában öntőformákból, sütőből, hűtőkamrából és formaorsóból állnak. Az orsók egy forgó tengelyre vannak felszerelve, amely egyenletes bevonatot biztosít a műanyagnak az egyes formák belsejében.

A formák (vagy szerszámok) hegesztett acéllemezből vagy öntvényből készülnek. A gyártási módszert gyakran az alkatrész mérete és összetettsége határozza meg; a legtöbb bonyolult alkatrész valószínűleg öntött szerszámokból készül. A formák általában rozsdamentes acélból vagy alumíniumból készülnek. Az alumínium formák általában sokkal vastagabbak, mint az egyenértékű acélformák, mivel puhább fémről van szó. Ez a vastagság nem befolyásolja jelentősen a ciklusidőt, mivel az alumínium hővezető képessége sokszorosa az acélénak. Mivel az öntés előtt modellt kell kidolgozni, az öntött formák általában többletköltséggel járnak a szerszámok gyártásával kapcsolatban, míg a gyártott acél vagy alumínium öntőformák, különösen, ha kevésbé összetett alkatrészekhez használják, olcsóbbak. Néhány forma azonban alumíniumot és acélt is tartalmaz. Ez lehetővé teszi a termék falainak változó vastagságát. Bár ez a folyamat nem olyan precíz, mint a fröccsöntés, több lehetőséget biztosít a tervezőnek. Az acélhoz hozzáadott alumínium nagyobb hőkapacitást biztosít, így az olvadékáram hosszabb ideig folyékony állapotban marad.